Macska az egérlyukban
2015.09.22 15:42
Macska az egérlyukban
Cicó, fekete, nőstény házi macska. Mindig olyan kíváncsi, mint egy kisgyerek. Folyton megpofoz mindent, ami a keze - mancsa - ügyébe kerül. Legyen szó a függönyről, a kabát cipzárjáról, akár egy papírzsebkendő-galacsinról, melyet ügyes mancsaival kihalászott a szemétkosárból. Nos, egy napon Cicó, halk neszezésre lett figyelmes. Szemeit forgatta, füleit hegyezte, és a hang irányába fordította fejét. Halkan dorombolt magának, farkincája végét unottan, lassan csóválta. Teljesen elmélyült. Távolról figyeltem, nem szerettem volna megzavarni. Olyan aranyos! A neszezés egyre hangosabbá vált. Természetesen macska figyelemmel mérve, én ugyanis csak az állat rezdüléseiből következtettem, mi zajlik a lépcső alatti gardróbban. Cicó közömbösen a szekrényajtóhoz sétált. Szaglászta, dörgölőzött, farkát ide-oda csapkodta. Egyszer csak megmerevedett. Támadó pozíciót vett fel. Észrevette az egérlyukat a falon. Felemelt farral a lyukhoz lopódzott. - Macskául ez annyit tesz, ha törik, ha szakad, még ma egeret eszik. - Fogalmam sem volt róla, mekkora résen képes magát átpréselni egy cica, de amit ezen a napon láttam, felülmúlta minden elképzelésem! Cicó élesítette karmait. Befejezte, majd megmerevedett. Popsiját pakolgatta jobbról-balra, majd balról-jobbra. Helyezkedett. Várt a kedvező alkalomra. Alig telt el pár másodperc, Cicó elrugaszkodott, majd átszakadt a hungarocell.
A vadász bejutott az egérlyukba. Néhány halk puffanás, és a macska, szájában az egérrel tűnt elő, ez alkalommal is győzedelmeskedett.