Egy anya gondolatai

Angyali arcukon mosoly terül el,
lehet, két karjuk holnap már nem ölel.
Tenni kell a dolgom, míg tehetem,
szeretem, óvom gyermekeimet.
Hova vihetem, hova rejthetem?
Bujdosni velük meddig tehetem?

Elfognak, megerőszakolnak,
de harc nélkül nem adom magam.
Férjeink mind a fronton harcolnak,
gyermekeink, csak bennem bízhatnak.
Anya vagyok, se több, se kevesebb,
aggódom gyermekeim, meddig védhetlek.

Tudom, a helyzet egyre csak romlik,
Megállítani a gyűlöletet nem rajtam múlik.
Tehetetlenül nézem, mi zajlik éppen,
Erőszakot adnak megoldásképpen.
Emberségnek lassan nyoma sincsen.
Vérző szívemre gyógyír nincsen.

Kerepes, 2015. szeptember 3.