A kulcs
2015.09.22 15:58
A kulcs
Géza leszaladt a pincébe, de semmi. Idegesen kapcsolgatta a villanykapcsolót, de ezzel csak azt érte el, hogy fájdalom szúrt a szemébe.
- Az ördögbe, hogy itt semmit sem lehet megtalálni! – csattant fel, majd dühösen felrohant a konyhába, és bevágta maga mögött a pince ajtaját.
Egyik fiókot húzta ki a másik után. Lázasan kereste, de nem találta. A konyhaszekrény ajtóit vette célba, majd azokat is kinyitotta, az egyiket szinte kitépte a tokból, olyan erővel húzta maga felé. Hangos csörömpöléssel érkeztek a padlóra az edények. Szitkok és átkok hagytál el Géza ajkait, akinek homloka verejtékben úszott. Észre sem vette, mikor serkent ki ujjából a vér, csak arra lett figyelmes, hogy a konyharuha vörös lett.
Akkor megállt egy pillanatra, és szemügyre vette a lenvásznat, majd az ujját. Hosszasan nézte, hogy szivárog, majd elmosolyodott. Tekintete furcsamód elhomályosodott. Hirtelen eszébe jutott, ha nem találja meg, amit keres, el fog késni. Újult erővel csörtetett át a nappaliba, hol az íróasztalfiókokat nyitogatta egymás után.
- Kedvesem, mit keresel? – kérdezte Anna az ajtóban állva.
- Most ne zavarj, meg kell találnom, különben elkésem. – felelte ingerülten Géza.
- De ha nem tudom, mit keresel, nem tudok segíteni. – mondta szelíden az asszony.
- Azzal segítesz, ha nem tartasz fel! – felelte gorombán a férfi.
- Ne bánts, szívem. – kérlelte a nő.
- Hányszor kell még az agyadba vésnem, hogy nem érek rá beszélgetni, és ha nem találom meg, nem érek oda, és ha nem érek oda, elúszik a milliárdos üzlet?! Hogy nem lehet ezt felfogni?! – üvöltötte a férfi.
- Nyugodj, meg Gézám. – csitítgatta az asszony.
- Nyugodj meg. Nyugodjak meg? Nyugodjak meg?! Hát még mindig nem érted? – prüszkölte egyre vörösebb arccal, és remegő kézzel megindult hitvese felé.
Szemeiben vad tűz égett. A nő közelebb lépett a férfihoz, felemelte a kezét, hogy megsimogassa a gondterhelt arcot, de az erős férfikéz megragadta azt, majd hátracsavarta. Az asszony annyira meglepődött, hogy torkára forrt a szó, és megbénult a sokk terhe alatt. Géza ökle lesújtott a gyönge arcra, a csont reccsent, a nő felsikoltott, de védekezni már nem tudott. A durva kéz ismét lecsapott. Addig ütött, míg mozgott és lélegzett az áldozata, a földre esett. Lerogyott a gyilkos a porba, arca mozdulatlan, bamba.
Valami hideg a csuklójához ért, majd egy fémes kattanás, és a bilincs, mint ezüst karlánc csillant új gazdája karján. A rendőrök kérdezték, de nem felelt. Tettére mentséget nem keresett. Némán tűrte, hogy elhordják mindennek, gumibottal a bordái közé ütnek. A cellában pedig a pamlagon, újra gondolhatta, mit kapott, majd a vérfoltos kulcs a zsebéből a kőpadlón hangos csörrenéssel nagyot koppant.